Május elseje

Öt éve léptünk be az EU-ba. Ezáltal elveszettem egy álomképet, “nyugateurópát”. Addig voltunk “mi” és voltak “ök”. Azzal, hogy a kettő egybeforrt(??), mi nem lettünk jobbak, ők viszont gyengültek. Woody Allen mondta “Sohasem lennék egy olyan klubnak a tagja, amelyik elfogadna engem tagjának”. Beleléphetünk bármibe, a balkán peremén vagyunk és maradunk.

Azt értem, hogy milyen számítások vezéreltek bennünket keletieket, de azt eddig senki nem tudta megmagyarázni nekem miért jobb nekik, hogy összeálltak velünk? Vegyük sorra ami eddig elhangzott:

  • piacok bővítése – az ég szerelmére, mi az a termék/szolgáltatás, ami 2004 előtt itt nem volt kapható, de aztán igen?
  • befektetések – van itt olyan cég amelyiket 2004 előtt nem vehettek meg, de aztán igen? Ugyanaz az új vállalkozások alapítása esetén.
  • munkaerő-hiány megoldása – ki az aki 2004 előtt nem dolgozhatott ott, de aztán ez a gondja az egyesítés által megoldódott?
  • nagyobb világhatalmi tényező – 2004 előtt gyengébb volt az EU mint ezt követően? Talán növekedett a központi döntéshozatal hatékonysága?
  • migráció visszafogása – 2004-et követően mérséklődött az itteni piacképtelen szerencsétlenek előfordulása ott?

Az utazás szabadságát (határellenőrzés megszűntetése) és a közös pénznem bevezetését az egyesítés nélkül is meg lehett volna volna oldani. Marad a kérdés, miért kellett a nyugatnak a keleti szegény-rokont az asztalhoz ültetni?

Tévedés ne essék, nekünk jól jött. Csak annyit mondok EU-s pályázatok vs. a közösbe való befizetés. Tartjuk a markunkat, csúrran-cseppen és ami keresztülszivárog a helyi politikai maffián annak kell örülnünk. Az is több mint a nagy semmi, ámbár fogalmam sincs milyen plusszt jelent ez a szűk környezetemnek.

Ha nem EU-s pályázati eljárással (értsd iszonyúan lassú és bonyolult eljárások keretében) csatornáznák az utcánkat, akkor valósznűleg már évek óta elkészül. Még abban sem vagyok biztos, hogy sokkal többe került volna. Így csak annyi van, hogy évekkel ezelőtt jól befizettük az önrészt és nulla tájékoztatás mellett fogalmam sincs ki, mit és még meddig nem tesz ez ügyben? Az már a hazai viszonyokhoz tartozik, hogy meg sem merem kérdezni, mert utálom ha nem válaszolnak.

A demokrácia “fejlődéséből” csak azt látom, hogy egyre többen megtehetnek szinte bármit, következmények nélkül. Már csak az hiányzik, hogy pl. a csúnya KRESZ-t is megszüntesse valamilyen  kiáltvány, mert a nép -alkotmány adta- hatalmát és szabadságát nem korlátozhatja senki és semmi, sem rendőr, sem piros lámpa, sem táblák, sem folyamatos vonal. A politikai tényezők már teljes szabadságot élveznek. Ok, vannak még tévedésk, egyesek előzetesben vannak, de csak idő(húzás) kérdése és helyére kerülnek a dolgok.

Régebben jobb volt a helyzet, egy kisparaszt kivételével senkit meg sem kérdeztek mitől gyarapodott úgy a vagyona, mint egy jólmenő vállalkozónak. Itt van egy piti, de jellemző példa az “azt csinálunk amit akarunk”-ra. A Parlamentben tilos a dohányzás. Kinek? Nekem. A képviselők (kit képviselnek ezek??) immáron nyugodtan megtehetik. Talán megszűnt a tiltás. Nem. Pontosabban életbe lépett egy új tiltás: a sajtó ne léphessen be és ne zavarja őket mindenféle kamerákkal. Ez úgysem old meg semmit, csak stresszeli a füstölgő népvezéreket és ingerli a proletárokat ezekkel a felvételekkel.

Elvileg felháborító, gyakorlatilag letojom. A csalás/lopás sem érdekel (mit tehetnék ellene?). Már nem idegesít (annyira) a sok álszent, nemzetmegmentő, megélhetési okokból politizáló és semmi máshoz nem értő állatfajta mondókája. Ha igazat mondanának, alkalmatlanok volnának politikusnak. Nem én ejteném ki őket, ők szűrik ki maguk közül az ilyeneket. Hogyan lehet egyeztetni a szólás- és véleményszabadságot, a képviselői függetlenséget a pártfegyelemmel? “Ha nem így szavazol a Parlamentben, fizess bírságot”. Ez mi???

Hazudjanak, csaljanak, lopjanak, tegyék amíg tehetik. Sohasem vártam és nem is kaptam semmit az Államtól. Ccsak nézem kik szoktak beszédeket mondani a tereken, hogy ők is bejussanak. Hááát, nem egy bizalomgerjesztő alternatíva. Talán elviselném, ha csak a vájú vonzaná oket, de félek, hogy ők szeretnék megmondani a frankót, illetve a nácit. Na erre mondom, hogy a balkán peremén vagyunk, szép kilátással. Balra egy fal, jobbra egy szakadék. Nem is foglalkozok a szoclib miniszterelnökkel, a napjai megvannak számlálva. A szélsőjobb(ik) nem fog miniszterelnököt adni, beleszólása sem lesz. OV a jövő és általa kicsit visszatérünk a múltba, csak egy mélyebb szinten.

O-vezér lát egy harmadik útat. Nem tudom mi az és hová vezet, talán egy alagut? Egy kicsit ebből, egy kicsit abból, megkeveri, beadja “oszt’ jónapot”. Sohasem szavaznék rájuk, de azt mondom jöjjenek, kuruzsoljanak, vegyék át a hatalmat és a kasszakulcsot, csak legyünk túl az illuziókon mihamarabb. A csúsztatásaival három problémám van, de ha a nemzet ezt akarja, hát legyen:

  1. nincs alternatívája – kerül amibe kerül, az ár nem számít – mindenki más nemzetáruló ellenség
  2. az ő érméinek csak egy oldala van, sohasem mondja el a valóság több mint felét
  3. történjen bármi, utólag mindent meg tud magyarázni – a történelmet a győztesek írják, márpedig ő akkor is mindig győzőtt amikor vesztett

Van itt még egy ünnep, a munka ünnepe. Akkor jöjjön még egy idézet. “Munkának nevezzük mindazt, amit magadtól sohasem végeznél” – Scott Adms. Mit lehet ezen ünnepelni? Na jó, értem én, meg kell ragadni minden alkalmat amikor a népek csoportosulhatnak (alapvető pszichológiai és szociális igény) és kikapcsolódhatnak (virsli + sör). Na de… mi a büdös köze van bármelyik politikusnak a munkához? Akkor ők mit ünnepeltek ma? Márpedig nincs munka ünnepe (sem) politikai környezetszennyezés nélkül.

Valami relytéjes kompatibilitási problémám lehet, nem tudok azonosulni a mai EU felfogással és iránnyal (nem ismerem a mozgatórugóit), nem tudok azonosulni a tömegekkel és képtelen vagyok résztvenni az ilyen ünnepeken.

Advertisements

2 hozzászólás

  1. Az EU öt-tíz évvel még egy “elit” klub volt. Mi megpróbáltunk egy kicsit elhúzódni a Balkántól, mert mi Európaiak vagyunk :)

    Hofi megmondta: a magyar ember nem boldog, ha nem szaros a szája :(

    A politikusok meg mind hazudnak, csak van olyan hazugság, amit édesebb elhinni!

  2. ’88-89-ben éreztem először és útóljára, hogy jó irányba megyünk. Akkor még volt irány és mentünk…

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: