2009 május 26-án megjelent a Linux Mint 7 Gloria. Clem és Csapata ismét nagyot alkotott. A recept: vedd elő a legfrissebb Ubuntut (9.04 Jaunty Jackalope), tegyél bele olyan multimédia codec-et ami az Ubuntuban csak utólag tölthető le, fűszerezd meg néhány Mint-specifikus eszközökkel és vond be az egészet egy igazán mentolos, friss kinézettel.
Egy ideje nem használom a Mint-et, de folyamatosan figyelem a fejlődését, mert bármi történne az Arch-al, bizonyára visszatérnék a Mint-hez. Mindig volt egy Mint lemez a közelemben, arra az esetre, ha egy gép javítása miatt szükség lenne egy lemezről futtatott oprendszerre. Azért használtam múlt időt az előző mondatomban, mert a napokban felfedeztem egy hozzám közelebb álló darabot.
Többször olvastam már a Chakra-ról, amelyik egy Arch Linux + KDE liveCD, de ez nem keltette fel az érdeklődésemet, egyrészt mert harmatgyenge alfa stádiumban van, másrészt meg valahogy elszoktam már a KDE-től.
Nem volt ismeretlen számomra az Archiso-live sem, igaz eddig sohasem próbáltam ki. Ez egy Arch Linux + Xfce, amiből bevallom az Xfce érdekelt leginkább.
Az élmény döbbenetes volt. A bootolást követően perceken belül rendelkezésemre állt egy (többnyire) magyar nyelvű, azonnal bevethető, karcsú és elegáns, teljes értékű oprendszer. Csupán két teendőm volt: egy legördülő menüből kiválasztani a magyar billentyűzet-kiosztást és a vezeték nélküli hálózatra csatlakozás során megadni a jelszót. Persze ezt a Linux Mint is tudja, és tudja mindazt ami még következik, de kit érdekelt ebben a pillanatban a Mint? :)
Az Archiso megbirkózott mindennel, ami az Arch telepítése során kisebb vagy nagyobb fejtörést okozott: vezeték nélküli hálózat felismerése és belépés, helyes billentyűzet-kiosztás, mikrofon életre keltése és a többi apróság amit a hagyományos Arch telepítése közben egyenként kellett telepíteni és konfigurálni. Ismétlem, számomra döbbenetes élmény volt…
Az Xfce egyszerű és szép grafikus környezet. Alaphelyzetben két paneles (alul, felül) mint a Gnome, de természetesen ez tetszés szerint módosítható. Személy szerint általában az egypaneles kinézet híve vagyok, ámbár az Xfce launcher (alkalmazás-indító panel) igazán szép jelenség, kár volna érte… Mint egyéb esetben, az Xfce is használat közben fedheti fel az előnyeit, vagy hátrányait, kényelmességét, gyorsaságát, vagy a rejtett bugokat.
Amint az Archiso alapértelmezett programjainak felsorolásából látható, minden terület le van fedve, beleértve a flash-playert, vagy a dvd codec-eket. Minden egyéb program vagy összetevő utólag telepíthető, igény szerint.
Összefoglalás:
- a Linux Mint továbbra is a(z egyik) legjobb disztró amit egy kezdő (vagy haladó) próbaképp röptében futtathat cd-ről, vagy könnyen telepíthet
- aki az Arch Linux felé kacsintgat, próbaképp röptében futtathat cd-ről vagy könnyen telepíthet egy Archiso-t
- a Mint-et évente kétszer lehet/kell telepíteni, az Arch(iso) rolling-release, tehát egyszer telepítem, aztán csak frissíteni kell
- a rolling-release többnyire előnyös, de vannak buktatói is (amivel én eddig nem igazán találkoztam, de nem tagadhatom a létét)
- ha most kellene telepítenem egy gépet, akkor az Archiso-t választanám
- egy régebbi gép esetében határozottan és egyértelműen az az Archiso-t ajánlom
- egy korszerű gépre (laptopra) is Archiso-t telepítenék
- (mivel már telepítve van) egyenlőre maradok a már feltelepített Arch + Gnome felállásnál
- amennyiben ma újra kellene telepítenem a gépemet, biztosan az Archiso kerülne rá
A választás csak vérmérséklet, kultúra, ízlés és igények kérdése… ;)
